motoros

Lupburg varaba az ut a varhegy deli oldalan vezet fel, a delnyugati sarokban levo egyszeru kapun keresztul.
A var udvarat a 16. es 17. szadaban, patko alakban varhazak veszik korul: a deli reszen jo allapotban megmaradt lakoepulet es az ujjaepitett kapu, nyugati reszen a kozelmultban felujitott foepulet, eszaki reszen pedig egy nagy pajta talalhato.
A varat es az epuleteit egy szinte teljesen erintetlen gyurusfal vedi, melynek aljaban a 12. szazadban keszult nagyon nagy es gondosan megmunkalt meszko blokkok talalhatok. A fal felso reszen kisebb blokkok, kovek es teglak kerultek beepitesre.

Kallmünz vara....

A varfal egy szelvenye bizonyitja, hogy teruletet mar a kozepso bronzkorban vedelemre hasznaltak. A belso reszben, meg a mai napig allo fal resz pedig a keltak idejebol szarmaztathato. Szoval nem egy mai darab. ?
A varat 1255-ben bajor birtokkent emlitik.
1271-ben Hugo von Kallmünz birtokaba jut es kiboviti a varat.
A 15. szazadban egy haboru soran felgyujtjak, ezt kovetoen felujitjak, de a harminc eves haboru ujra lerombolja a varat.
Ezutan elkezdik a koveket szethordani, melyet
a 19. szazadban leallitanak, leltarba veszik a var maradvanyait, amit vegul a 20. szazadban felujitanak.

A várat valószínűleg a 12. században Erlingshofeni nemesi lovagok építtették, akik 1162-től, a vár elkészülttétől nevezik magukat Arnsberg lovagjaiknak, a régi kastélyt elhagyják. Arnsberg feudális ura Eichstätt püspöke volt. De már 1192-ben költözik Heideckbe. 1305-ben eladta Alsó-Bajorország hercegségének. Ludwig herceg 1416-ban meghódította a várat. 1473-tól az Eichstätt püspök megvásárolja régi erődjét, és vadászházként használja. Noha a vár 1663-ban megújult, a 18. századból bomlik és kőfejtőként használják. A várban épült házak régen mezőgazdasági birtokként szolgáltak, ma pedig szálloda.

Kipfenbergi vár....

A környék leglátványosabb vára, mely a 12. században épült. A gótikus vár trapéz alakú, körülötte magas fallal. Az eredeti épületállomány a székesegyházból (román stílus), a kápolnából (késő gótika), a boszorkánytornyból (12. / 13. század), az erődtoronyból (gótikus) állnak; a fennmaradó részeket a 20. században újították meg. Ma magántulajdonban van, sajnos nem látogatható.

Randeck vára....

A 11. és a 12. században építették. A 13. században gróf Babo von Abensberg kezébe került, aki rablólovagként élt. A 15. században az Abensbergek kihaltak, így a Randeck kastély átkerült a bajor hercegséghez. A svéd csapatok és a harmincéves háború súlyos károsodása után 1818-ban a Bajor Királyságba ment át. Az akkori bajor herceg, Maximilian részben újjáépítette a romot. Mára a kastély külső falai, a várbörtön, az éhségtorony és a ciszterna maradtak meg.

Évente 500 000 látogatóval nemcsak a Bajor-erdő egyik legszebb, de egyben a leghíresebb kiránduló és túra célpontja. Temérdek természeti kincs található a kör alakú tó mellett. A Nagy Arbersee, az utolsó jégkorszakban alakult ki körülbelül 10 000 évvel ezelőtt. 1939 óta természetvédelem alatt áll. A nagy és a kis Arbersee úszó szigete különösen egyedülálló Bajorországban. A „lengő fű”, amely egyes helyeken három méter vastag, a 19. század végén jött létre, amikor a tőzegmohaból és a sóból álló sárgásterületek elszakadtak a tómedertől. Az ösvény szélén és a tóban lévő korlátok gondoskodnak arról, hogy a természet szerelmesei véletlenül se pusztítsák el ezeket a kincseket. Ennek a természetes ékszernek a megőrzése érdekében a látogatóinak a tó körüli utakon kell maradniuk, fürdés tilos - még meleg nyári estéken is. Fennáll annak a veszélye, hogy a vízinövények, például a feltűnő sárga tavirózsa megsemmisül. Nagy Arbersee a tengerszint felett 950 méter magasan fekszik. Az első növények, amelyek közvetlenül a hó olvadása után jelennek meg, a fehér vajkrém és a mocsári körömvirág. Szintén általános a fehér lóhere, amelynek levelei ehetők. Különösen védett - természetesen a természetvédelmi területén már említett és a „közönséges növényeket” sem szabad szedni: a harangvirág-szerű szoldanellát, a filigrán lóheret vagy a kígyó gyökeret.